valami véget ér

Ma azt mondtam, az élet szép, csak észre kell venni az apró dolgokat. Túlvagyok egy sms-ben történő szakításon. Egy év után, sms-ben, gratulálok magunknak. De amit meg kell tenni, azt meg kell tenni, már napok óta érlelődött bennem a dolog, és csak egy újabb gáz hazugság kellett, hogy kijöjjön belőlem. Viszont boldog nem lettem tőle. Sőt. Még csak meg sem beszéltük a dolgot. Ilyenkor jönnek a könyvek azzal, hogy ne panaszkodjunk, ne sajnáltassuk magunkat, pedig most én azt fogom. Ha fáj, mit csináljak??? Hiszen szerettem volna ha működik, de nem egy személyen múlik a dolog. Vagy talán csak azért fáj, mert félünk a magánytól? Lehet csak félek, hogy egyedül fogok maradni, és így mi lesz velem? Az egész csak egy önsajnálat lenne, és közben nem is az igazi elveszítéstől szomorkodnék? Bárhogyan is van, a lényeg, h nem érzem jól magam, és belegörcsölök a gondolattól, hogy többé már nem leszünk együtt. Pedig ez most végleges. A se veled, se nélküled dolognak is egyszer vége szakad. Hiába a mi lett volna, ha ... nem történt meg, így nem is érdemes agyalni rajta. 

Inkább olvasok, hátha belealszom a bánatomba...

Mindenkinek jobb estét kívánok!