most állj meg!

Ha valamit elrontottál az életben, viseld a következményeit. De ne nagyon agyalj rajta, változtatni a múlton már úgysem tudsz. Nézz szembe az élettel, keress magadnak új hobbit, vagy bármit, amitől boldog leszel. Ha persze szomorkodni van kedved, tedd azt, de ne sokáig. Nem éri meg. Kelj fel, és indulj újra. Mindannyian egyek vagyunk, így haragudni felesleges bárkire is. Magadat sem kell ostorozni. Húzd el a függyönyt, nézz ki a világba, és élvezd a látványt, hiszen az világ ott van veled, visszanéz rád, és sosem leszel egyedül, ő mindig ott van és lesz veled. 

Mindenki életében vannak jó, és rossz napok, jó, és rossz időszakok. Az hogy mennyi, és milyen időközönként, az csak rajtad múlik. Boldognak lenni nem mindig könnyű, de már az is elég, ha nyugodt vagy, és nem idegeskedsz feleslegesen, nem gyárotd magadban a problémákat.

Emberek vagyunk, ki milyen, nem igazán fontos. A lényeg, hogy mindannyian egy helyről jöttünk, az hogy honnan, nem tudom, de nem is fontos talán. Így ha mást bántasz, magadat bántod, ha magadat bántod, másokat is bántasz. Az élet olyan rövid, csak úgy jönnek-mennek a napok, nem is érdemes az időn sem gondolkozni. Csak élveznünk kéne, amig lehet, és kiélveznünk a világ csodálatos lehetőségeit, és gazdagságát. Nem kell hogy gazdag legyél ahhoz, hogy boldog legyél, sem pár, sem senki és semmi. Aki máshogy hiszi, téved. Mindenki rohan az életben, kergeti az álmait, kergeti a pénzt, az elismerést, a szeretet, közben pedig elfelejtünk kicsit néha lelassítani, és élvezni azt, amink van. Van egy csodás világunk, benne minden széppel és jóval, növényekkel, állatokkal, csillagokkal, vagy talán nincs igazam?

Hiába vagy szegény, és nincs semmid, ha nem találod meg a nyugalmadat, akkor lehetsz gazdag is, akkor sem lennél tőle boldog, csak ideiglenesen, amíg hozzá nem szoknál, és nem más után vágynál. Merülj el egy kicsit magadban, és csillapítsd le az elméd, ne gondolkozzál, csak állj le. Tényleg olyan rossz most? 

Nem hiszem....