Nem tudom mások hogy vannak vele, de azt kell hogy mondjam, az élet néha olyan bonyolult. Választások elé állít minket, de hogy melyik a helyes, vagy fogalmazzunk úgy, hogy melyik számunkra a legmegfelelőbb út... az rejtély. Vagy kell-e egyáltalán döntenünk? Sodródjunk az árral, és lesz ami lesz? Ne foglalkozzunk a jövővel, ne stresszeljünk rajta, egyszerűen csak éljünk a mának? Olyan jól hangzana, főleg, ha olyan egyszerű is lenne. De ki nem foglalkozik a "mi lesz ha"-val??? Jó lenne tudni mások hogy vélekednek erről, hogy gondolkoznak, néha erőt ad, ha tudom, nem vagyok egyedül. 

Nemrég olvastam egy könyvet, pontosabban nemrég kezdtem el olvasni egy könyvet, amiben azt írják, élj a mának, ne foglalkozz a múlttal, sem a jövővel, hiszen mindkettő csak félelmet gerjeszt. Most pont ezen próbálkozom, hogy szép magyarosan fejezzem ki magam, leszarjam az életet, és élvezzem amennyire csak lehet. Mint pl. két nappal ezelőtt, amikor szépen magányomban befordultam... élvezetes volt nagyon. Viszont ha tényleg rajta vagyok, sokkal egyszerűbb minden. Itt van a párom, hú de nem szeretem ezt a szót, szóval a barátom, akivel folyamatosan ingázunk. Hol lent, hol fent, hol nagy a szerelem, hol mint két idegen. Zavar, és félek tőle, hogy ő sosem akar majd semmilyen komoly dolgot, gondolok itt összeköltözésre leginkább, és semmi sem fog változni. De most akkor felejtsem ezt el, és éljek a mának? Aztán hátha majd megkomolyodik, amit nagyon kétlek.? Megpróbálom, vagy folyamatosan görcsölhetek. Ez van, thats life. 

A másik, spóroljunk, és tervezzünk, és dolgozzunk, és hajtsuk magunkat, aztán majd boldogok leszünk? Nem. E tekintetben a mostban ragadok, nemrég kezdtem el így élni. És jobb. Minek dolgozunk, ha közben nem élvezzük az életet??? Az én hobbim az utazás, úgyhogy ha nem is százezreket költve, de közeli helyekre minden hétvégén elmegyek. Feldob, és boldoggá tesz. Lehet sokat elköltök vele, de kit érdekel. Nekem is vannak céljaim, lakás, kocsi, stb., de ha elérném ezeket, akkor megint jönnének újabbak, amikre lehetne spórolni, és kuporgatni. Sok emberen ezt látom, hogy ülnek a pénzen, panaszkodnak folyamatosan, hogy nincs pénzük, közben meg van, de spúrok kiadni a saját boldogságukért, mert egyszerűbb és praktikusabb a jól bevált panaszáradat, és önsajnálat. Nem értem az ilyet. De tényleg. 

Jó lenne ha tudnám, hogy valaki ezt olvassa, és hogy kinek mi a véleménye erről, mi a bánata, vagy boldogsága, ki hogyan vélekedik az életről.... Így körülbelül magamnak írok, ami nem baj, én így adom ki magamból a bennem lévő "feszkót". Mivel nem otthon élek, és itt nincsenek barátaim, igazi barátaim, ezért senkivel nem tudom megosztani a gondolataimat. Ez most az új módja. 

Mindjárt munka. hurrá, ezt azért annyira még mindig nem tudom élvezni....