Aggódni vajon érdemes?

Van egy álmom: boldog akarok lenni. De nemcsak úgy boldognak lenni, hanem mindennap átélni, minden reggel úgy felkelni, hogy érezzem, igen, ez egy fantasztikus nap, boldog vagyok! Hát nem lenne nagyszerű elérni ezt? Ezen kívül van még sok vágyam, amit szeretnék elérni, megkapni. De boldog leszek én, ha azokat is elérem? Szeretnék egy lakást, egy kocsit, amit már írtam. Szeretnék egy boldog párkapcsolatot, hogy kivel, már nem érdekel. A mostanival, vagy mással, mindegy. Elértem a "nem érdekel" szintre, amikor is nem küzdök azért, hogy működjön a kapcsolatom. Persze azért tudat alatt biztos vagyok benne, hogy szeretném ha minden jól menne, és ami a legfontosabb ugye, hogy minden úgy menjen, ahogy én akarom. De előtte saját magunkkal kell hogy rendben legyünk. Ami nem is olyan könnyű. Hogy az elejére visszakanyarodjak, miért is kellenek mindig vágyakat kitűznünk? Miért nem jó úgy az életünk, ahogy most van? Miért vagyunk mindig telhetetlenek, és miért űzzük azt a játékot magunkkal, hogy semmi sem jó ahogy van, mindig máshogy lenne jobb. Ha máshogy lesz, akkor meg megint máshogy. És ha most ebben nem értenétek együtt velem, gondoljatok bele, hogy mindig kitűzünk valami célt magunk elé. Miért is? Mert a célok visznek előre minket! A céloktól fejlődünk! Hmmmm... Igen is, meg nem is. Egyet is értek, meg nem is. Ha viszont céljaink vannak, az azt jelenti, hogy nem vagyunk valamivel elégedettek. Céljaink pedig mindig vannak, tehát sosem vagyunk telejsen az életünkkel teljesen megelégedve. 

Akkor most ez hogy is van??? 

Éljük az életünket, és néha álljunk le, nézzük meg magunkat (nem kell tükörből) és gondolkozzunk el azon, hogy most éppen, az adott pillanatban jól érezzük-e magunkat. Ha nem, akkor miért nem? Csendesítsük el elménket, és próbaljuk meglátni a szépet. Nagyon nagy okosságokat tudok itt mondani, a baj az, hogy leginkább csak mondani, de néha tényleg bejön, ha sikerül is megvalósítanom. Vannak olyan pillanatok, amikor annyira negativnak látok sok mindent, és csak úgy sziporkázik belőlem a sok hülyeség, amit el is hiszek, és biztos is vagyok benne, hogy úgy fog történni. A barátom biztos nem akarja majd velem tölteni a szabadnapját, tehát akkor szakítani fogok vele, és az egész jelenet már le is játszódik vagy százszor a fejemben, kis átalakításokkal. Aztán észre veszem magam, hogy hülye vagyok én, hogy már megint ilyeneken parázom?? Lehet persze így lesz, nem arról van szó, de miért ezen kattogok órákig, amikor az sem biztos még, hogy tutira közös szabadnapunk lesz. Valószínű, de nem biztos. És az sem biztos, hogy lead. Benne van a pakliban, és akkor tényleg tudom, hogy felesleges az egészet tovább játszanunk, de a lényeg, hogy előre miéert rontom el a saját kedvem? Miért nem figyelem az embereket, és örülök, hogy végre vége a munkának, és mehetek ahová csak akarok, olvashatok, elmehetek az ikeába nézelődni, vagy tudom is én. Annyi mindennek lehet örülni (főleg munka után) ... de én inkább szÍvesebben választom a saját magam által kialakított hülyeségeimet. Szóval stop. Ilyenkor lenne jó az elmét kikapcsolni, és élvezni a látványt,az illatokat, (jobb esetben) egyszerűen csak boldognak engedni magunkat. 

Bonyolultak vagyunk, és komplikáltak. 

Egyszerűsítsünk az életünket, és ne aggódjunk feleslegesen előre, sem hátra, hagyjuk el a múltat, és élvezzük a jelent. Aztán majd lesz ami lesz, de ha a jelenben minden jó, akkor utána is minden jó lesz. Ebben biztos vagyok. Higgyünk a jóban, és ha valami nem is úgy történik ahogy szeretnénk, ne aggódjunk rajta, hiszen az már a múlt. A jelen meg most van. A jövő pedig... lehet elüt egy autó, akkor meg minek is aggódtam??? Remélem értitek.

Szép estét, ha senki sem olvasná, akkor legalább magamnak.